Nagybajom Az első zsidók a 18. század közepén telepedtek le a helyi földesúr, Széchenyi gróf engedélyével. A Chevra Kadisa 1828-ban alakult. A hitközség a 18. század végén jött létre, és akkor épült az első zsinagóga is Széchenyi gróf adományából. A kisvárosban 1850 körül egy ideig rabbi is működött. 1861-ben négyosztályos zsidó népiskola nyílt. 1876-ban a zsinagóga leégett, de két évvel később a helyébe újat építettek. 1861 és 1921 között elemi iskolát is működtettek. Az 1869-es kongresszus után a nagybajomi zsidóság a status quo ante szervezethez csatlakozott. Anyakönyvi területéhez tartozott Bodrog, Csom-bárd, Kisaszond, Kiskorpád, Mezőcsokonya, Somogysárd, Újvárfalva, Vracsik. Az első világháború harcaiban nyolcan estek el. Az 1920-as években a zsidó iskoláktól az állami támogatást megvonták, így a nagybajomi intézmény is kénytelen volt bezárni kapuit. A zsidók főleg kereskedelemmel foglalkoztak: 1929-ben 18 kereskedőt, 6 kisiparost, 5 nagyiparost, 3 orvost, 3 földbirtokost és egy ügyvédet találhattunk közöttük, de a zsidók malmot és bankot is alapítottak. 1938-ban az új törvények bevezetésével a zsidók sorsa rosszra fordult: sokan maradtak munka nélkül. 1941-ben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra. Többségük a keleti fronton vesztette életét. A településen 1941-ben 72 zsidó élt. A falu zsidóságát május 26-án beköltöztették a kaposvári gettóba, ahonnan valamennyiüket Auschwitzba deportálták. A zsidó vagyont 1944 nyarán árjásították. A deportálást kilencen, a munkaszolgálatot hatan élték túl. A hitközséget nem tudták újjászervezni, 1947-ben hivatalosan is megszűnt. A romos zsinagógát lebontották, a telket eladták. A településen 1956-ban már nem éltek zsidók. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp 890-916, Kovács Tamás